Pilisvörösvár


Pilisvörösvár (németül Werischwar) város Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben, Budapesttől 18 km-re északnyugatra, a 10-es út és a Budapest–Esztergom-vasútvonal mentén.
A városban lakik - arányait tekintve - hazánk jelenlegi egyik legnagyobb lélekszámú német kisebbsége (2001-ben a 12514 lakosból 2170 fő, tehát több mint 17%-a a teljes népességnek).

Története:  

Római tábor állt a város Szabadságliget nevű részén. A középkorban több falu is volt a mai város helyén (Kande, Királyszántó). Ezek a török hódoltság alatt elpusztultak.
1689-ben svábokat telepítettek le, akik megalapították a mai Vörösvárt. 1900-tól változott a neve Pilisvörösvárra.

A település plébániáját 1692-ben alapították, a vasárnapi és búcsúi nagymisék mind a mai napig németnyelvűek.
A 18. századtól a vészkorszakig a településen jelentős számú zsidó lakosság élt. 1944-ben 50 családot hurcoltak el, a háború után csak öten tértek vissza.
1946/47 - ben más településekkel ellentétben a német lakosságot nem telepítették ki, ennek okairól mind a mai napig viták folynak. A háború utáni évek németellenes hangulata, a 19. század vége óta hiányzó német anyanyelvi oktatás és a vegyes házasságok egyre nagyobb gyakoriságánák hatására a nyelvi asszimiláció felgyorsult a hatvanas évektől kezdve. Így ma már Vörösvárról legjobb esetben is mint kétnyelvű településről beszélhetünk, annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta pozítiv folyamatok zajlottak le a német nyelvi oktatás terén.
1895-től áthalad a falun a Budapest–Esztergom-vasútvonal.

1906 és 1941 között egy belga érdekeltségű társaság (a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt.) Lipót aknaüzem néven szénbányát üzemeltetett. A szénbánya 1921-től villamosenergiát is termelt a község részére, 1921-ben jéggyárat és 1932-ben brikettgyárat is létesítettek.
A 10-es számú főútvonal közelében a város határában 1908-ban az ország legjobb minőségű és legtisztább dolomitlelőhelyét tárták fel. Az itt található dolomitot napjainkban is bányásszák. Az itt termelt dolomit az építőipari nemesvakolat, az üveggyártás, a festékgyártás és a kohászat fontos anyaga. 1974 óta az ausztriai Terranova céggel közösen üzemeltetik a környezetkímélő üzemet, ami a gumiiparnak, műanyagiparnak is fontos beszállítója. Az üzemet 1993-ban magánosították.

A települést 1997-ben városi rangra emelték.

Nevezetességei: 

    Római katolikus templom (klasszicista)
    Karátsonyi-ligeti Szent Család templom (Kisfaludy utca)
    Katolikus temető (Csobánkai utca)
    Zsidó temető (Lőcsei utca)
    "Lahmkruam" Helytörténeti Emlékpark (Petőfi S. u.)
    Varázskő galéria (időszakos kiállítások)
    Tájház (Helytörténeti gyűjtemény, Kápolna utca 10.)
    Bányász emlékpark (Rákóczi utca)
    Gizella-szobor (Templom tér)
    Hősök emlékművei(Hősök tere)
    Szent János szobor(Szent János tér)
    Városháza (Fő tér 1.)
    Erdei kápolna (Kápolna utca)
    Kálvária kápolna(Kálvária utca)
    Bányatelepi kápolna (Szent Borbála plébániatemplom, Fő út)
    Maria-hilf kápolna (Pfeiffer kápolna vagy Stui-kápolna,Vásár tér)
    Szent Flórián kápolna (Szent Erzsébet utca 1.)

Testvérvárosok: 

    Németország - Wehrheim   - 1985
    Németország - Gröbenzell - 1989
    Németország - Gerstetten - 1996
    Románia     - Borszék    - 2009-2010


A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

*